Yamaha / RBX 6 JM John Myung Signature

Több, mint egy évnyi aktív használat után elfogulatlanul beszélni egy hangszerről, főleg annak a hangjáról, nehéz. De azért teszek egy próbát vele.Kezdeném a pozitív oldalával, a végére hagyom a negatívumokat, és, hogy miért lett 7 pont az a 7 pont. Amiben első hallás után nagyon erős a hangszer azok furcsa mód a mély hangok. John Myung munkásságát ismerve inkább számítottam egy középdús hangszínre, mégis a mélyek az erősségei. Az aktív elektronika hangszínállítási lehetőségeit használva a legtöbb erősítőn az EQ-t középállásban hagyva is abszolút használható, és erős hangzást lehet kikeverni. Ahogy észrevettem a középdúsabb hangzást kedvelőknek nem árt a tartomány potiját feljebb tekerni a középállásnál, illetve a magasakra is nyugodtan lehet adni.Negatívumok:A közép és magas tartomány hiánya. Ha minden potit középre állítunk, továbbra is megmaradnak az iszonyat mélyek, de a közép erősen eltompul, illetve a magasak majdnem teljesen eltűnnek. Számomra ez kissé abszurdnak tűnik, pont a fentebb említett dolog (Myung zenekara/zenekarai) miatt. Erősen kell bírkózni az erősítőn is az EQval, hogyha értékelhető hangzást akarunk belőle kicsikarni, viszont ha egyszer sikerül eltalálni a megfelelő arányokat, egy nagyon szép, telt hangzással operálhatunk.Én alapvetően prog/death metalhoz használtam, héthúros gitár, és szinti mellett, a mélyeket eléggé adta a zene alá, a közepek viszont a gitár mellett elvesztek (a magasakról ne is beszéljünk). Más zenei stílusban (könnyedebb pop-rock) normális gitár mellett abszolút használható, és hallható volt minden. Egyértelműen könnyedebb stílusokhoz ajánlanám.

Nagyon robosztus felépítésű, elnyűhetetlennek tűnő darab. A test formája az RBX széria tulajdonságait hordozza magán, elég érdekes a felső szarv íve. A nyak a hat húr ellenére jól végigjárható, laposabb profilú, az ébenfa fogólap pedig egyszerűen tökéletes. A bundok szintén nagyon a helyükön vannak, semmilyen kopást nem tapasztaltam. A nyak hat darab csavarral van a testhez illeszte, és nagyon mélyen benyúlik, majdnem a nyaki hangszedőig. Az elektronika takarólapja szintén hat csavarral van rögzítve, és külön van az elemtartó rész. Negatívumként annyit tudnék megemlíteni, hogy a felső szarv heveder tartó csavarját elég gyakran kell újra-és-újra meghúzni, gyorsan kilazul, valószínű, hogy egy cserével ezt orvosolhatni lehetne. Illetve elég érdekes színe van a kicsikének, zöldes-türkizes árnyalatú, lángolt toppal. (A fa anyagairól azért nem írtam, mert nem találtam róluk pontos információt)

A hardware rész szintén nagyon egyben van. Igaz, minden aranyszínű rajta, így a zöldes festés mellett elég érdekesen néz ki :)A húrláb masszív, időtálló darab, eddig tudomásom szerint csupán annyi történt vele, hogy az egyik oktáv-állító csavart cserélni kellett (250 forintos kiadás).A potik a hangerő poti kivételével középen megakadnak egy pillanatra, nem olyan keményen, mint mondjuk egy Music Man Stingraynél, de nem is olyan puhán, hogy akár koncert közben átszaladjon az ember a középálláson. Három sávos EQ (mély, közép, magas), illetve egy balance, és egy hangerő poti van, utóbbi kettő méretre kicsit nagyobb, mint az első 3. A hangolókulcsokra szintén nem lehet panasz, nagyon pontosak, és tartják a hangolást. Amire oda kell figyelni, hogy a Jack aljzat kissé be van süllyesztve a testbe, pipás kábellel nem lehet használni.Az arany szerelékek egyetlen hátránya, hogy idővel patinássá válik, ilyenkor egyszerűen koszosnak tűnik, de úgyanúgy, mint az arany ékszereket, ezeket is egyszerűen meg lehet tisztítani.

Amit szeretek benne, az maga a hangszer. Ez az első hat húros basszusgitárom (és biztos, hgoy nem az utolsó), és rendkívül inspiráló volt vele minden eltöltött óra. Egyedül a hangja miatt cserélném le, könnyedén találnék metalosabb hangú basszusgitárt is. Viszont túlságosan a szívemhez nőtt ez a "zöld szörny", úgyhogy szerintem nem csere lesz, hanem megvárom, míg összegyűlik a pénz egy új "áldozatra":) Ami valószinűleg egy Spector, vagy egy Schecter lesz. Azt a pénzt megérte, amennyit adtam érte.Úgy vettem észre, hogy ez a típus ritka, mint az a bizonyos fehér holló, kis haznákban csupán még egyről tudok (ezt is csak úgy, hogy egy haver haverja hallott olyanról, akinek mesélték...:) )úgyhogy mindenképp megbecsülöm, hogy nálam kötött ki.Fellépésen eddig megállta a helyét, ha a hangját nem is mindíg hallották (köszönjük a budapesti klubhangosításnak), de a külsejét jópárszor megcsodálták :)Összességében egy nagyon masszív felépítésű hangszer, a test, és a hardware elnyűhetetlen. Hogyha az ember morcosabb zenét játszik, a hangzással bűvészkedni kell egy kicsit, de lágyabb rockzenében különösebb állítgatás nélkül megállja a helyét.